Babák szigete
Kísértet járta hely, vagy turisztikai attrakció?
A Babák szigete, avagy Isla de las muñecas, Mexikó város Xochimilco nevű kerületében található. Bár a helyet szigetként emlegetik, valójában félszigetről beszélhetünk, ahogy azt a mellékelt képen is láthatjátok. Hogy jobban megérthessétek, a vársorész földrajzát – ígérem, ez még fontos lesz –, meg kell említenem, hogy Xochimilco területe viszonylag sík, de egyenletesen emelkedik felfelé. Míg a középső része a tengerszint fölött 2250 m-re helyezkedik el, addig a legdélebbi területei elérik a tengerszint fölötti 3100m-es magasságot is. Délkeleti csücskében található a Teuhtli nevű vulkán, és erről a hegyvidékről indul el észak felé az El Cuatzin nevű vízfolyás, amely később több csatornára oszlik szét.
A történetünk ott kezdődik, amikor az 1900-as évek második felében egy Julián Santa Ana Barrera nevű férfi költözött a "szigetre". Állítólag a kedvese otthagyta őt egy másik férfiért, ezért Julián új életet akart kezdeni. Új otthonában zöldségeket, gabonát és virágokat termesztett, amelyeket a városban árult. Fogta a kis talicskáját és elment a piacra, hogy árulja a portékáját, így próbálva biztosítani a megélhetését. Egyszerű, ám békés életet élt, és eleinte minden rendben is volt.
Aztán egy szerencsétlen napon, Julián egy fiatal lány vízbe fúlt testét sodorta a sziget partjára az áramlat. A férfi ezek után kezdte gyűjteni a babákat. A városi útjai során mindig újabb és újabb babákkal tért haza. Hol turkálókból, hol a szemétből szerezte meg hátborzongató kis lakótársait. Anastasio, az unokaöccse szerint, nagybátyja arra panaszkodott, hogy női hangokat, jajveszékelést és testetlen lépteket hall, s azért gyűjti a babákat, hogy távolt tartsa a szigetről az ártó szellemeket. Később azonban pont a babáktól kezdett el félni. Úgy mesélte, hogy a babák helyet változtatnak, amikor nem figyel oda, és hogy beszélgetnek egymással; suttognak sejtelmes, érthetetlen nyelven. Forgatják kis fejüket és üveges szemeikkel követik minden mozdulatát. Olykor azt követelik, hogy hozzon még több babát. Így hát Julián csaknem ötven éven keresztül gyűjtötte a külnféle figurákat, rongybabákat, plüssöket és amit csak talált.
Egészen 2001. április elején bekövetkezett haláláig. Anastasio elmondása alapján, Julián azon a helyen kapott szívrohamot, ahol egykor a fiatal lány testét találta meg. A sziget azóta turisztikai látványossággá nőtte ki magát a természetfeletti jelenségeket kedvelők körében. A babák azóta is sokasodnak, hiszen szokássá vált a látogatók körében, hogy otthagyják a magukkal hozott babákat. Sokan vélik hallani a kis figurák suttogását, érzik magukon a tekintetüket. Számtalan profi és amatőr paranormális nyomozó stáb megfordult a szigeten, de mindeddig egyiküknek sem sikerült betonbiztos bizonyítékot találniuk a szellemek létezésére. Hogy a vízbe fúlt lány, vagy a babák szelleme kísérti-e a szigetet, egyelőre homály fedi.
Szkeptikusok azon a véleményen vannak, hogy Julián eszét vesztette az elzárkózott életmód miatt. Bár hivatalosan soha nem diagnosztizálták, sokan vélik felfedezni zaklatott személyiségében a paranoid skizofréniára utaló jeleket. Akármi is történt azon a helyen, akár valóban szellemek lakják, vagy csak Juliánt üldözték a saját démonai, egy biztos, a sziget szokatlan és felkavaró látványt jelent azoknak, akik elég bátrak ellátogatni oda. A képgalériában összegyűjtöttem nektek néhányat a szigeten készült fényképek közül.
Ti mit gondoltok? Léteznek paranormális jelenségek, vagy megmagyarázhatatlan dolgok? Vannak szellemek, vagy mindennek megvan a racionális magyarázata? Esetleg a babákat tényleg démonok szállták meg? Írjátok meg véleményeteket a témáról!
Automatonophobia: Az emberszerű figuráktól való félelem, mint pl.: próbababák, viaszfigurák, szobrok, bábuk, babák és robotok.