Nem hiszek a Pokolban vagy a Mennyországban. Mindig nevettem azokon, akik a karmát vagy a szellemeket, vagy akármi természetfölöttit emlegették. Mi lenne a halál után? A nagy sötét semmi. Az agyadból kivész az utolsó elektromos töltés is, és vége. Megszűnsz embernek, személynek lenni és a "lelked" ugyanúgy a semmivé lesz, mint a legutolsó...
A szüleim háza a legutolsó utca legvégén áll, mellette már csak az erdő és a földek. Nyugodt, kellemes vidék, ami mindig megnyugvással tölt el. Ide nem hallatszik már el a forgalom zaja, csak a madárcsicsergés és a természet; a szél, ahogy borzolja a fákat. A gyerekkorom idilli békében telt.
Fekszem a sötétben, amely mindent elnyel. Puha párnába süpped a fejem és az egyetlen hang a vérem zúgása a fülemben, ami a szívem ritmusára lüktet. Megint magához hív az álom. Az, amit már ezerszer láttam és átéltem, mégis mindig más; és talán már nem is vagyok egészen itt.
Az eredeti történet [itt] olvashatjátok!
Egy tóban kezdődik a történetem. Milliónyi társammal mi voltunk a víz. Csodálatos volt. Napjában többször átsuhantam a halak kopoltyúján, s ha úgy tartotta kedvem megpihentem a moszatok között. Viharban több méteres magasságokig szálltam a hullámmal. Néztem, ahogy a kis ebihalakból béka lesz, s néhányuk visszajön a tóhoz újabb ikrákat rakni. A part...
