Prológus

 Prológus

Hideg volt a keze, pedig aznap nagy forróság volt. Kelletlenül bámult a tömegre, akik csak miatta gyűltek össze. Vagyis a kivégzése miatt. Lenvászon ruhája alatt csorgott a hátán az izzadság. Mér nem félt és ez még őt is meglepte. Dühös volt inkább és kicsit talán csalódott.

Tulajdonképpen ezen kívül nem is érzett már semmit. A napokig tartó kínzásnak hála már nem szánta a családját, nem vágyta kedvese ölelését. Megvetést érzett a sok együgyű bolond iránt, akik vakon követték a kormányzót.

Feltaszigálták az emelvényre. A tömeg dühre lobbant és fújolni kezdett, válogatott sértéseket vágtak a fejéhez és némi rothadt zöldséget. A bakó a nyakára illesztette a kötelet és feszesebbre vonta a gúzst, ami fogva tartotta kezeit a háta mögött.

Büszke nőként emelte fel a fejét, és akire csak ránézett, az elhallgatott és lesütötte szemeit. Nem állhatták a boszorkány tekintetét. A csőcselék tombolása lassan morajjá halkult, végül elhalt teljesen. Zavarodott csend vette át a helyét. A nő felsóhajtott. Ha így kell elmennie, akkor azt úgy teszi, hogy az utókor még évekig megemlegesse.

Végre a lelkész is megjelent és tisztes távolságot tartva megállt mellette. Idegesen a bakóra nézett.

- Miért nem kötötték be a szemét? - kérdezte tőle fojtott hangon. - Nem hallott még a szemmel verésről?

- Ennek már ahhoz nincs ereje jó uram - válaszolta a hóhér.

A nő hűvösen elmosolyodott. Utolsó perceiben szinte már mulattatta, hogy mennyire félnek tőle az emberek.

A lelkész megköszörülte a torkát és megtörölte izzadó tenyerét a ruhájában. Viszolygott a nőtől, aki ott állt mellette. Még így megkínozva és összeverve is olyan földöntúli erőt sugárzott, hogy még ránézni sem mert. Pedig alig állt már a lábán.

- Boszorkány! - szólalt meg a férfi fennhangon. - beismered-e, hogy a Sátánnal cimborálsz és a romlásba vezeted gyámoltalan településünket?

A nő ismét elmosolyodott és a tömegben szorongó anyja szemébe fúrta a tekintetét.

- A nevem Sarah Walsh, tagadom az ellenem felhozott vádakat! - kiáltotta majd jóval halkabban folytatta. - Isten óvjon meg benneteket azoktól, akik engem elárultak. Nem vagyok tiltott varázslatok birtokában, nem álltam kapcsolatban az Ördöggel, míg úgy nem döntöttetek, hogy meghurcoltok és megkínoztok. Éjszakákon keresztül fohászkodtam az úrhoz, hogy bocsásson meg az anyának és a férjemnek. Fohászkodtam, hogy vegye gyámolítása alá a falut. De ő nem válaszolt - halkította le a hangját. Már nem volt ereje hangosabban beszélni. - Nem felelt, nem adott útmutatást. Amikor már abban is kételkedni kezdtem, hogy létezik-e, meghallottam egy hangot. Az Ördög szólt hozzám. Megszánt, hogy jogtalanul vádolnak. Azt ígérte, bármit kívánhatok a lelkemért cserébe.

A lelkész nyelt egy nagyot és ökölbe szorította a kezeit.

- Elég! - kiáltotta, de a nő nem hagyta abba.

- Bosszút kértem tőle, amit generációk múlva is nyögni fog ez a nyomorult falu!

Sarah Walsh most a férjére nézett, aki összerezzent tekintetétől és elfordult.

- Éljetek! - kiáltotta. - Éljetek, de a falakon kívül ne találjatok boldogságot. Legyen a világ sivár pusztaság nektek, melyben nem találjátok a helyetek. Az étel keserű lesz, a víz nem oltja szomjatok. Ne leljetek örömöt, távozzon tőletek, ahogy belőlem is kiöltétek. Tékozoljatok, bujálkodjatok és ne legyen megelégedésetekre semmi földi jó. És ha elhulltok, a testetek méreggel táplálja e földet, s lelketek ne találjon megnyugvásra.

A lelkész nem bírta tovább. Félrelökte a hóhért és püffedt kezével, páni félelemben húzta meg a kart. Sarah teste zuhanni kezdett, majd megakadt és visszarándult. A szavai hallatán megrendült tömeg némaságba fagyva bámulta, ahogy a nő vergődik. Nem tört el a nyaka, a saját súlya fogja megfojtani. Ösztönösen a nyakához kapna, de kezei gúzsba vannak kötve a háta mögött. Arca vörösödni és püffedni kezdett, szemei kiguvadtak és bevéreztek. Ömlöttek a könnyei, ahogy levegőért küzdött. Ajkai ellilultak és groteszk mosolyra húzódtak, ahogy az élet lassan elhagyta a testét. Torkából gurgulázó hangok törtek fel. Két meztelen lába rándult még egy párat, aztán vége volt a haláltusának. Sarah teste úgy lógott a kötélen, mint egy rongybaba. És senkinek nem volt mersze levágni őt onnan.